Platonov
Anton Pavlovics Csehov: Platonov
Fordította: Elbert János
Anton Pavlovics Csehov: Platonov
Fordította: Elbert János
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: Fredag, 24. April 2015 19:00
Részlet a Budapesti Őszi Fesztivál ajánlójából:
„Balázs Zoltán értelmezése lehántja a műről a lírai és melankolikus rétegeket, nem a Csehov-játék édesbús, impresszionista, pasztellszínekkel dolgozó hagyományához csatlakozik, hanem a szöveg nyersebb, elevenebb, ironikusabb megközelítését kínálja. Azt az „egyszerű és primitív” játékmódot, amelyre maga Csehov utal egy helyen. A Maladype kegyetlenül őszinte produkciója nem a csehovi szándékot kutatja, hanem a mű mai értelmezési lehetőségeit. Mert, ahogy Fodor Géza fogalmazott egy esszéjében: „Egy elmaradott társadalomban, amely évtizedek óta tömegesen termeli a frusztrált „felesleges embereket”, s pusztítja a hiteles személyiségeket, nem érdekes, izgalmas, aktuális-e Csehov Platonovja?”
Balázs Zoltán rendező a darabról:
Tetszik a darab kimunkálatlansága, a nyersessége. Érdekel, hogy miként tudjuk megfogalmazni a saját nyelvünkön azt a fajta személyes létezést, amit ezek a csehovi figurák együttesen képviselnek. A Platonovban a generációs problémák mellett rendkívül élesen jelenik meg egy fiatalember hevülete, vehemens kritikája a világgal, a környezetével szemben, s ez – úgy érzem – tökéletes alapanyagot kínál egy olyan társulat számára, amely saját folyamatos újrafogalmazására törekszik.
Bemutató: 2010. október 16.
Thália Színház, Arizona Stúdió
Ahogy egy kritikusa írta: „Akinek nehéz a szíve, vagy csak melegségre vágyik, nézze meg ezt a darabot. Aki a nagy generáció tagja és képtelen megérteni az unokáját, vagy az ipszilon generációé, és kiborítják a nagyszülei, nézze meg ezt a darabot. Aki egyszerűen szereti a színházat, nézze meg ezt a darabot.”
A társas-játékban a közönség is aktív részesévé válhat párkapcsolatainkról szóló forgatókönyvek alakulásának. Szokásos zsákutcák kelnek életre, és az improvizációs jelenetek segítségével, görbetükrön keresztül sírva-nevetve láthatunk rá önmagunkra. Célunk: közösen alkotva, játszva, nevetve, szórakozva tanulni magunkat, egymást.
Kocsmaária sok nevetéssel és sírással.
“Színdarabot csinálni valahogy régi álmom volt, mert szép, kreatív dolog. De eddig hiányzott a drámám hozzá. Most megvan. Én bányászom…
A történet egy zárkózott kisfiú, Lackó, álmáról szól, aki egyetlen „barátját”, a féltve őrzött üveggolyóját hiába keresve elalszik. Álombéli utazása…
enhed(er) i kurven
total:
Tiden er udløbet. Start venligst forfra med at vælge billetter.