A trubadúr

A trubadúrnak több mondanivalója van a mai ember számára, mint gondolnánk. Szereplői válaszokat, saját identitásukat kereső emberek, akiknek életére a bosszú, és az egymással és a világgal folytatott harc vet sötét árnyékot. Verdi vérbeli olasz romantikus operája a forrongó 1850-es években született, története a 15. században játszódik. A múlt azonban legtöbbször utoléri a jelent: mi magunk ismételjük a történelmet, mert azt hisszük, bizonyos dolgok nem történhetnek meg újra.

Galgóczy Judit rendezése március közepétől látható az Erkel Színházban.

I. felvonás - A párbaj 
1. jelenet

Spanyolországot megosztotta a polgárháború. A királypárti csapatok parancsnoka, Luna gróf eleped Leonoráért, a királyné egyik udvarhölgyéért, aki azonban nem viszonozza a gróf érzéseit. Egy ismeretlen trubadúr ejtette rabul a szívét, aki minden éjjel neki szerenádozik, s akit a féltékeny gróf mindenáron el akar fogatni. Az aragóniai palota előtt éjjel őrt állnak Luna gróf emberei, és a kapitány, Ferrando, hogy a katonákat ébren tartsa, visszaemlékszik egy cigányasszony szörnyű történetére, akit azzal a váddal égettek meg elevenen, hogy a gróf kisöccsét szemmel verte. A cigányasszony lánya aztán bosszúból elrabolta a gyermeket, és úgy mondják, a tűzbe dobta azon a helyen, ahol korábban anyja lelte halálát. Egy égett gyermekcsontvázat találtak ott aztán, és nem sokkal később Luna gróf apját elemésztette a bánat. Az idős gróf, aki abban reménykedett, hogy a csontok mégsem a fiáé voltak, halála előtt megeskette idősebbik fiát, hogy felkutatja a nőt. Sosem leltek a cigánylány nyomára.  

2. jelenet

A palota kertjében Leonora megvallja barátnőjének, Ineznek, hogy beleszeretett egy titokzatos férfiba, akivel még a háború előtt találkozott. Ő a trubadúr, aki minden este szerenádot ad neki. Távozásuk után Luna gróf jelenik meg, akit szinte őrületbe kerget Leonora iránti vágya. Ahogy a hölgy ajtajához közelít, a sötétben felcsendül a trubadúr éneke. Leonora kiszalad, hogy köszöntse szerelmét, de meglepetésére az énekes helyett a gróf vár rá. Megjelenik a trubadúr és felfedi kilétét: ő Manrico, a felkelők vezetője. A dühöngő gróf halálos párbajra hívja ki.  

II. felvonás - A cigányasszony
1. jelenet

A párbajban Manrico kerekedett felül, de valami furcsa ösztön hatására visszalépett az utolsó, halálos döféstől, és életben hagyta a grófot. A háború folytatódott, az utolsó csatában a királypártiak arattak győzelmet. Manrico súlyosan megsebesült, ám anyja, Azucena a harcmezőről a hegyek közé menekítette és egy táborban meggyógyította. Ő az a cigányasszony, akit Luna gróf keres. Életét anyja halálának emléke és a bosszúvágy árnyékolja be. Azucena belefog a szörnyű történet elmesélésének. Elrabolta az idős gróf kisfiát, de a gyermek, akit végül meggyilkolt, a saját fia volt. Mikor Manrico tudni szeretné, ki is ő valójában, Azucena kitérő válaszokat ad: csak az anyai szeretet számít, amit mindig is tanúsított a fia iránt, és az, hogy Manrico megtartsa esküjét, miszerint bosszút áll a Luna-családon. Hírét veszik, hogy Leonora kolostorba fog vonulni, mivel úgy hiszi, szerelme meghalt a csatában, ő maga pedig menekülni akar a gróftól. Manrico anyja tanácsa ellenére azonnal Leonorához indul. Azucena követi őt. 

2. jelenet

Luna be akarja venni a kolostort csapataival, hogy erőszakkal tartsa vissza Leonorát. A lány épp a fogadalomtételre készül, amikor a gróf el akarja őt ragadni, de ezt Manrico és emberei megakadályozzák. Harc tör ki, melynek zűrzavarában a szerelmesek elmenekülnek.  

III. felvonás - A cigányasszony fia  
1. jelenet

Luna gróf és serege támadni készül az erődöt, ahová Manrico és kedvese menekült. Ferrando a gróf elé rángatja Azucenát, akit a tábor környékén fogtak el. Amikor az asszony a Luna nevet hallja, reakciója gyanút kelt Ferrandóban, aki felismeri a nőben a gróf testvérének gyilkosát. Mikor Azucena Manricóért kiált, a gróf rájön, hogy ellenfelét hogyan tudná kicsalni a várból: embereinek megparancsolja, hogy építsenek máglyát és Azucenát ott helyben égessék meg.  

2. jelenet

A várban Leonora és Manrico készül esküvőjükre. A lány retteg, hiszen a harc Lunával elkerülhetetlen, Manrico csapata pedig lényegesen kisebb. A férfi örök szerelmet esküszik neki. Mikor megtudják, hogy Azucena fogságba esett, Manrico azonnali támadást indít a gróf és csapatai ellen.  

IV. felvonás - A kivégzés  
1. jelenet

Manrico és serege vereséget szenvedett, ő maga és Azucena Luna várában foglyok. Leonora, aki el tudott menekülni Manrico hadnagyával, a várhoz érkezik. Halálra ítélt kedvese lelki üdvéért imádkozik. A várból a trubadúr hangja hallatszik. Luna gróf elrendeli Manrico és Azucena kivégzését. Kedvese szabadon engedéséért cserébe Leonora felajánlja magát a grófnak, aki elfogadja az ajánlatot, nem sejtvén, hogy imádottja lassan ölő mérget ivott.  

2. jelenet

A börtönben Manrico Azucenát próbálja nyugtatni, aki retteg a rá váró tűzhaláltól.  
A fiú a régi boldog, szabad idők emlékének felidézésével próbálja csitítani őt. Leonora siet be, menekülésre sürgetve Manricót. A férfi rájön, hogy szerelme milyen áron váltotta ki őt: elutasítja a lányt és a gróf kegyelmét is. A méreg azonban hatni kezd: Leonora szerelme karjaiban hal meg - a gróf szeme láttára. Luna kivégezteti Manricót. Azucena az égre kiáltja: bosszúja beteljesült - a gróf saját fivérét ölette meg.