A magyar közönséget négy évtizede világszínvonalú produkciókkal kényeztető Ránki Dezső, akit a Művészetek Palotája által Az évad művészévé választott, három olyan zeneszerzőtől játszik műveket, akik különösen közel állnak a szívéhez.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2015. február 8. vasárnap, 19:30
Mindhárman más kor szülöttei, más stílus képviselői, valójában nehéz közös pontot találni zenéjükben, de reprezentálják Ránki Dezső nyitottságát, jó ízlését, értékközpontúságát, virtuozitás és elmélyültség, összetettség és letisztultság iránt egyaránt vonzódó személyiségét, egyszóval mindazt, amiről a nagy művész felismerhető.
Különleges alkalom, hogy a kiváló zongorista bérletszerű sorozatban, három alkalommal is a közönség elé lép. Ránki nem szereti, ha ünneplik, kerüli a feltűnést, ritkán ad interjút; honlapja sincs, mégis tudnak róla, koncertjeinek nagyobb részét külföldön adja. "Otthonszerető ember vagyok, nagy kertünk van, rengeteg könyv, lemez, unalomra nincs esély. És akkor sem unatkozom, ha semmit sem csinálok, csak együtt vagyunk otthon, és például hallgatom a madarakat." Ő zenélni szeret, és csak akkor áll ki egy műsorral, ha művészi elvei alapján tökéletesen kidolgozta azt. Nem az iparosok közé tartozik, akik szemkápráztató termékeket gyártanak futószalagon, és az év nagy részét szállodákban töltik. Az ő a műfaja a manufaktúra, amelyben időt és fáradságot nem kímélve dolgozik. Lehet, hogy hosszabb ideig dolgozik, de ami kikerül a keze alól, az örökbecsű, egy életre szól. Ezen a hangversenyen az a Concerto Budapest zenekar kíséri, amellyel számos alkalommal lépett már fel, és amelyet régi muzsikustársa, Keller András vezet.
Műsor:
Haydn: D-dúr ("Londoni") szimfónia, Hob. I:104
Haydn: d-moll ("Lamentatione") szimfónia, Hob. I:26
Liszt: Haláltánc - parafrázis a "Dies irae" fölött zongorára és zenekarra
Haydn: D-dúr zongoraverseny, Hob. XVIII:11
Dukay: A lenyugvó Naphoz - hatodik változat. Áldozati zene a fény növekedésének idejére
Haydn: D-dúr ("Kürtjel") szimfónia, Hob. I:31
Vidám, zenés időutazás a 80-as évek világába, ahol ismét betupírozhatjuk a hajunkat, elmerülhetünk a sárvári termálkristály habjaiban egy pohár Traubit kortyolgatva, és ismét ovisok, kisdobosok, vagy iskolai discoban lassúzó, szerelmes tinik lehetünk, és válltöméses selyemblúzban slágereket dúdolhatunk világsikerről álmodozva.
“Színdarabot csinálni valahogy régi álmom volt, mert szép, kreatív dolog. De eddig hiányzott a drámám hozzá. Most megvan. Én bányászom a nyersanyagot, de a végső formáját az alkotótársaim fogják megadni, amíg lehet, az én közreműködésemmel. Elfogadom, ha esetleg én már nem látom az előadást. Nagyon szeretném, de ebben a játékban nem a győzelem, a részvétel a fontos.” /Karsai Dániel/
Felejtsd el a sztereotípiákat, Alexander Popa darabja három színész játéka. Férj feleség, jóbarát. Vélt és valós igazságok, nyomozás, (mert egy…
„Improvizációs gasztroszínház – sok röhögéssel, alapvetően édes ízben, és némi savanykás zamattal. Mindezt kultúrtörténeti szempontból több rétegben egymásra pakoljuk, aztán…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
